Lilien Berg szerzői oldala - Törökméz ... és MÁS

Bármi lesz is ennek a kalandnak a vége, bármi lesz  is az ára, megéri. Ebben teljesen biztos volt a csodálatos, langymeleg éjszakában, ahol az utcák még mindig tele voltak sétálgató turistákkal, és minden lélegzetvételnél ott lüktetett a „love is in the air” a levegőben, amibe egyszerűen bele tudott volna harapni, olyan felszabadultnak érezte magát. Kézen fogva… Tovább »

Az igaz jó barát ritka, mint a fehér holló és értékes, mint a szarvasgomba. Az igaz jó barátnő pedig, hát – talán a kései órára tekintettel nem találom a megfelelő hasonlatot – maradjunk annyiban, hogy még annál is drágább és legfőképp ritkább. A Törökméz egyik legmegosztóbb karaktere Csilla, az önjelölt „life coach”, aki sajátos, ám… Tovább »

A férfi folyamatosan beszélt, folyt belőle a szó, hol törökül, hol angolul. Anna csak kábán hallgatta, egy idő után összefolyt a hablaty, egy árva szót sem értett belőle, és olyan volt az egész, mintha valami üveglap mögül bámulná az eseményeket. Ez az egész valami karmikus büntetés lehet, latolgatta magában. Rossz úton halad, és ez most… Tovább »

TÖRÖKMÉZ – a legelejéről!   I.   Épp akkor robogtak el a szálloda előtt, mikor a tenyerében péppé szorongatott 50 lírással a taxis felé fordult. –  Uram, álljon meg! Már elkerültük a szállodát! –  Tudom – szólt a lakonikus válasz. –  Kérem, azonnal álljon meg! Ha kevesli a fuvardíjat, felugrok még pénzért a szobámba. – … Tovább »

Ahmet annál az asztalnál ült, ahol délután teával kínálta. Mikor meglátta Annát, zavarában kezet nyújtott, és olyan rajongással nézett rá, amiről a lánynak az jutott eszébe, hogy az ilyen tekintetet tartósítani kéne, aztán egészen apró adagokra szedve bespájzolni a hétköznapokra. Szégyellte magát azért, amit a fiúról feltételezett. Még Attilának is meghagyta, hogy ha másfél óra… Tovább »

Anna a harmadik válaszra sem méltatott kopogás után határozottan dübörgött be Attilához, aki töprengő pózban üldögélt a szoba parányi dohányzóasztala mellett, a szeme csukva, és ahogy a zajra felnézett, könnycseppeket morzsolt szét az arcán. – Most mibe tenyereltem bele, egy nirvánába vagy a hagyományos havi elsiratásba? Anna ártatlanul vigyorgott, de ahogy kimondta, már röstellte is… Tovább »

Természetesen, ahogy kilépett az utcára, és végre eldöntötte, hogy melyik irányba induljon, újra eleredt az eső. Csak most egy kicsit lassabban, barátságosabban, melankolikusabban.  – Egy teát? A Hotel Pasha-tól vagy ötven méternyire jutott, mikor egy étterem impozáns vendégcsalogatója szólította meg. Anna értetlenül meredt a fiúra, aki elegáns fekete öltönyt, fekete inget, mély bordó bársony mellényzakót… Tovább »