Ahmet annál az asztalnál ült, ahol délután teával kínálta. Mikor meglátta Annát, zavarában kezet nyújtott, és olyan rajongással nézett rá, amiről a lánynak az jutott eszébe, hogy az ilyen tekintetet tartósítani kéne, aztán egészen apró adagokra szedve bespájzolni a hétköznapokra. Szégyellte magát azért, amit a fiúról feltételezett. Még Attilának is meghagyta, hogy ha másfél óra… Tovább »
“TÖRÖKMÉZ” REGÉNYRÉSZLET III. – RANDEVÚ A NAGYBETŰS TÖRÖK FÉRFIVAL
Ahmet annál az asztalnál ült, ahol délután teával kínálta. Mikor meglátta Annát, zavarában kezet nyújtott, és olyan rajongással nézett rá, amiről a lánynak az jutott eszébe, hogy az ilyen tekintetet tartósítani kéne, aztán egészen apró adagokra szedve bespájzolni a hétköznapokra. Szégyellte magát azért, amit a fiúról feltételezett. Még Attilának is meghagyta, hogy ha másfél óra… Tovább »

Természetesen, ahogy kilépett az utcára, és végre eldöntötte, hogy melyik irányba induljon, újra eleredt az eső. Csak most egy kicsit lassabban, barátságosabban, melankolikusabban. – Egy teát? A Hotel Pasha-tól vagy ötven méternyire jutott, mikor egy étterem impozáns vendégcsalogatója szólította meg. Anna értetlenül meredt a fiúra, aki elegáns fekete öltönyt, fekete inget, mély bordó bársony mellényzakót…