Az elején rögtön van egy rossz hírem: nemcsak minket szeretnek…
Bennfentesek szerint most a szír nők a „divatosak”, már ha házasságkötésről van szó. (Állítólag ők roppant készségesek és „nem beszélnek vissza”.)
Jó tíz éve még az orosz hölgyek voltak nagyon népszerűek (még meg is sértődtem, mikor a bazár árusai csak úgy egyszerűen „legyévocskáztak”).
Ha velünk, magyarokkal eljutnak a beszélgetésig (és ez általában nagyon hamar sikerül) és kiderül, hogy magyarok vagyunk, az már egy nagyon jól bejáratott alapot jelent a további ismerkedéshez, elvégre még mindig dívik a mondás, hogy török-magyar két jóbarát.
Messze földön híres az előzékeny, hihetetlenül udvarias és persze mindig tettre kész török férfi.
Törökország legfelkapottabb és legromantikusabb, a legtöbb turista által látogatott déli partján a legfeltűnőbb az a vehemencia, amivel a külföldi nőket ostromolják.
Az udvarlásuk egy nehéztüzérség erejével ér fel: szinte lehetetlen elvenni a kedvüket a folyamatos próbálkozástól, mintha az lenne beléjük programozva, hogy ha elég kitartóak, mindenképp célba érnek.
Mindezt olyan kitartóan és női önbizalom emelően teszik, hogy az ember lánya nem érzi azt zaklatásnak, sőt.
Nem hallottam még olyan esetről, hogy turista feljelentést tett volna azért, mert török férfi zaklatta volna. Ez különösen most, a közelmúltban tomboló metoo kampány árnyékában érdekes.
Nem tudom elképzelni például, hogy a törökök hogy reagálnának arra, ha egyik napról a másikra nem ismerkedhetnének szabadon, ha meg lenne nekik tiltva a széptevés.
Mert hát ez az egyik leglényegesebb dolog, amiért szeretjük őket, hogy ők még észreveszik a nőket, és veszik a fáradtságot a széptevésre.
Nem füttyszóval, ordenáré beszólásokkal és nem is anyagiak fitogtatásával próbálnak bennünket levenni a lábunkról.
Sokkal inkább szó- és igazi virágokkal, kedvességgel, figyelmességgel, vonzó férfiassággal.
Azokkal a dolgokkal „operálnak”, amik idehaza a férfiakból kivesztek. Persze lehet, hogy ebben az eltűnésben mi is bűnrészesek vagyunk.
Itthon a férfiak azért nem udvarolnak, mert nem is várják el tőlük.
Mert itt egy jó autó, egy (jó esetben!!!) vacsora meghívás is elég.
Megcserélődtek a szerepek is: a nők próbálják „bedobni” magukat a kiszemelt férfi előtt: körbe rajongják és bonyolult dramaturgiai ívű játszmákat adnak elő a cél érdekében. A férfiak pedig élvezik a helyzetet, azt, hogy mennyire alacsonyra került a léc, amit meg kell ugraniuk, és szinte csak egyetlen feladatuk maradt: az, hogy kényelmesen mazsolázgassanak a felhozatalból.
Ha már kapcsolatban vagyunk, akkor pedig még rosszabb a helyzet. Már azért is hálásak vagyunk, ha egy negatívum nem jelenik meg férjurunk repertoárjában. A minap például a kolleganőm kifejtette, hogy nagyon jó napja volt, mert a férje felhívta, és nem a szokásos ordenáré stílusában beszélt vele, sőt le sem dorgálta. Meg még részeg sem volt éppen. Micsoda szerencsés lány!
Persze minden éremnek két oldala van. A másikról csak a török nők tudnának beszélni.
Egy magyar lánynak, Annának vajon szerencséje lesz a törökökkel?
https://www.ekonyv.hu/hu/konyv-reszletei/torokmez?eid=55110
https://www.libri.hu/konyv/berg_lilien.torokmez-1.html
https://www.lira.hu/hu/ekonyv/szorakoztato-irodalom-1/romantikus/torokmez-ekonyv-epub-mobi
https://bookline.ro/product/home.action?_v=Lilien_Berg_Torokmez&id=45865&type=250
http://undergroundbolt.hu/konyv/regeny/szorakoztato/torokmez
Én ugyanezt hallottam szerbiaiaktól, Belgrádban Magyarica-nak hívták őket. Istanbulba pedig Erdélyből, (akkor már Románia) mehettek magyar (mádzsár /irva: macar/ lányok. Szegények a Trianon áldozatai voltak nagyrészt.
Van az a vicc,hogyaszongya…..A pasas panaszra megy Luciferhez a pokolba,Tisztelt Uram mielött idejöttem az utazási ügynök,gyönyörű nőket,trópusi éghajlatot és minden nap ingyen kaviárt és bort igért…mire Lucifer…kedves Uram,mit gondol ha nem reklámoznánk magunkat igy,hány magafajta volna aki elfogadná lélekben,h a pokolra is juthat?…amúgy pedig a XX.század első 20-30as éveiben közismeretek voltak Istambulban a “magyarkák” akik a mélynyomor elől itthonról menekülve szobalány kurvákként tengették ott az életüket.(ld.Cassablanca c.film.stb.)
A halnak is kedveskednek míg rá nem harap a horogra. Muszlim férfi akár feleségül is vehet hitetlen nőt(akit aztán megművel mint a szántóföldet/Korán szavai/) de a gyerekek csak muszlimok lehetnek, előbb utóbb a nőnek is azzá kell lennie. Viszont keresztény férfi semmiképp sem vehet feleségül muszlim nőt, saját apja, bátyja fojtja meg a szégyen miatt
Micsoda képmutató duma! Kedves Cikkíró! Menjen, fogjon nyugodtan törököt! Nem fog hiányozni! Mi magyar férfiak jól elleszünk a normális magyar nőkkel. Azokkal, akik örülni tudnak annak, hogy hétköznap, csak úgy kapnak egy szál virágot, akik örülnek, ha táncolni visszük őket, ha megsarkaljuk otthon olcsóból a cipőiket, akiknek könnyeket csal a szemükbe a saját kezűleg készített karácsonyi ajándék, akik odakészítik a reggeli kávét és szíveket rajzolnak a hóba amikor korán reggel elmennek otthonról. Menjen, hallgassa csak a rizsát!
Kedves Éva!
A kérdésedre a válasz:
https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Dorg%C3%A1l
,, le sem dorgálta,, ez nem török kifejezés, csak régi magyar szó amit már nem nagyon használunk. Ledorgálás= leszidás, megfeddés, bizonyos dolog miatt.
“le sem dorgálta.” Ez mit jelent? Vagy aki írta már annyira török hogy nem beszél magyarul? Rettenetesen pongyolán írnak manapság a “cikkírók”, vagy akik annak képzelik magukat.
hogy vágná telibe az édesannyját minden török
https://erdei.ewk.hu/rabszolga-magyarok-az-oszman-birodalomban/