Akik olvasták már a Törökméz-et, emlékezhetnek rá, hogy Ahmet bátyja, Kemal nem rajongott a magyar barátnőért, Annáért.
Vajon honnan ez az ellenszenv?
Előzménynovella a regényhez;
Olcsó sarut és földig érő, szigorúan zárt egybe ruhát viselt, méz szőke haja pedig épphogy kikandikált az égszínkék fejkendő alól. Kemal letaglózva követte a tekintetével a lesütött szemmel távolodó lányt, aztán hirtelen elhatározással hátrakiáltott Ali bácsinak, hogy teáért lódul, és már kinn is termett a bazár lüktetésében. Kétségbeesetten kereste azt a csodás égi jelenséget, de a hullámzó turista tengert nem volt egyszerű átlátni még az olyan tapasztalt vadásznak sem, mint amilyen Kemal volt.
Már lassan két éve dolgozott Ali bátyánál, az isztambuli nagybazár egyik fűszerboltjában. Kellett a pénz, ő volt a legidősebb a testvérei közül, rá hárult egy csomó feladat. A szüleik idősek, betegesek, a testvérek pedig sokan, hatan reménykedtek ő benne. Az egyetemet fél év után ott hagyta, egy fenékkel nem tudott ennyi lovat megülni. A délelőtt a fűszeresben telt el, kettőtől egy pékségben segített be, és ha még bírta – és muszáj volt bírnia – hétvégenként éjjelente egy jól menő bár kidobó fiúja volt. Ennél persze még több állás kellett volna ahhoz, hogy a testvérei semmiben se szenvedjenek hiányt, de pillanatnyilag csak ennyire tellett. Zeynep és Ahmet egyetemre akart menni, a két kicsi, Burhan és Kaan pedig még csak most kezdték az iskolát. „Pénz kell, pénz kell” általában ez visszhangzott a fejében. Ebben a pillanatban konkrétan az, hogy látnom kell újra, akár az életem árán is, a szemébe kell, hogy nézzünk egymásnak, ő kell nekem! Efféle gondolatok kavarogtak a fejében, mikor meglátta a suhancok gyűrűjében. Sokat próbált gazemberek voltak: Emir és bandája, akik a gyanútlan külföldi nőknek fölvizezett pacsulit árultak, természetesen eredeti márkás parfümös üvegekben. A suhancok legfeljebb húsznak látszottak, pedig valójában harmincon túli volt mindegyik. Egyszerűen erre születtek: a totális megtévesztésre a nagy ártatlan boci szemeikkel. Az ő látomása nem akart szóba állni velük, csak lehajtott fejjel elmenni mellettük, de az erőszakos idióták folyton útját állták.
– Emir, van fogalmad róla, hogy milyen nehéz törött kézzel árulni ezt a szajrét, vagy a földről fölszedni ezt a sok szart? A szélhámosoknak nem is kellett mást mondani, ha azt kéri tőlük, még a hamisítványaikat is földhöz vagdalták volna futtukban. A mézszőke egy alig hallható „Thanks”-et suttogott, és már suhant is volna valami titkos helyre, messzire őtőle.
– Hamisak voltak – állt Kemal a lány elé. – A parfümök. Fölvizezett vackok. Rengeteg turistát átvernek, főként magányosan kószáló hölgyeket.
– Tisztában voltam vele, hogy hamisítványok, és el is küldtem volna őket a megfelelő helyre én is, ha éppen nem lépsz közbe – mosolygott a szőke.
– Oh, akkor ezek szerint feleslegesen hősködtem – vigyorgott Kemal a tarkóját vakargatva.
– Köszönöm, hogy segítettél. Adél vagyok, Szabó Adél – nyújtotta a lány a kezét.
– Kemal.
– Nos, akkor Kemal, továbbmehetek a fűszereshez, vagy mint a bazár testőre, most már el sem mozdulsz mellőlem?
– Tudok ajánlani egy remek helyet, és igen, mint a bazár testőre, elkísérlek, hogy ne essen semmi bajod!
– Fekete öves karatés vagyok, de tetszik a szemed Kemal, ezért elkísérhetsz.
A nő gyöngyöző kacaját gyönyörűségesen hullámzó mozdulatok kísérték. Fájdalmasan finoman rezgett a melle minden lépésénél, a csípője pedig úgy ringott járás közben, mint egy táncosnőnek.
– Nem akarok tolakodó lenni, de megkérdezhetem, hogy turista vagy, esetleg itt tanulsz, vagy netalántán dolgozol? Pusztán csak a formalitás kedvéért érdeklődöm, tudod jólneveltség, meg szex előtti kommunikáció ahogy illik, nyugati módra – hunyorított Kemal a lányra, és arra gondolt, hogy most biztosan túllőtt a célon, és az erőltetett lazaságnak meg is lesz a gyümölcse, mégpedig egy jól irányzott pofon, vagy hisztérikus dühkitörés formájában, és teljesen egyértelműen soha nem látja többé a lányt.
A szőke ellenben újfent kacagásban tört ki, sőt még a könnyeit is törölgette, olyan jól szórakozott. – Nagyon jó a szex előtti kommunikációd, határozottan tetszik, mint ahogy az a szöveg is, ahogy a fiúkat az előbb elzavartad. Nagyon jópofa vagy, de még egy picit várnod kell, Yasmine egy nagyon hosszú listát írt nekem a beszerzendő cuccokról. Ha elég kitartó vagy, tele szabadidővel, talán sikerül még ma összehoznunk valami kis kellemes élményt – kacsintott Kemalra.
„Oh Allah, mit vétettem én? Miért kellett belebotlanom, és miért ennyire közönséges? Hogy lehet ennyi erkölcstelenség egy ilyen csudaszép testben? És miért követem, mint macska a joghurtos cserepet? Miért nem hagyom, hogy menjen csak az útjára ez a javíthatatlan, semmirevaló, alávaló…”
– Biztosan hallottál már Yasmine-ről – nézett föl Adél a hirtelen hallgataggá vált fiúra. – Yasminről, a hastáncosnőről. Most ő a legnépszerűbb Isztambulban, én is azért utaztam ide Pestről, hogy tőle tanuljak. Ha elég ügyes leszek, két hónap múlva kivisz magával Egyiptomba. Legalább tíz fellépése lesz. Hatalmas lehetőség, erről nem is álmodtam még tavaly februárban, mikor idejöttem – lelkendezett csillogó szemmel a lány.
Nem elég, hogy ilyen erkölcstelen, még táncosnő is. Persze a kettő kart karba öltve jár. Egy külföldi szőke, kék szemű lány, mint hastáncosnő. Valószínűleg inkább valami luxus prostituált – lamentált Kemal.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: