MERT minden kapcsolatát így indítja, száz százalékkal.
A keleti parti „turistázós”, aki csak a nyaralás idejére csábít, és az IGAZI is, amikor még nem is tudja, hogy Ő lesz az, de már akkor is a tenyerén hordozza a kiszemeltjét, aki őmellette igazi KIRÁLYNŐNEK érezheti magát.
A külföldi nő iránti vonzalom az ismeretlen iránti kíváncsiságban, a különlegességben rejlik, és itt nemcsak a külsőségekről, a szőke vagy vörös hajról, szemszínről van szó.
A vonzalmat az a hit is táplálja, hogy a külföldi nő sokkal kaphatóbb, mert szabadabb, mert modern életfelfogású, nem kötik gúzsba a megszokások, továbbá a saját családja, és persze nem utolsósorban „nyaralni, szórakozni” jött!
A világ kitágult; internet, a középiskolások, egyetemisták számára külföldi ösztöndíjak állnak rendelkezésre, egyre nagyobb réteg részesülhet a nyugat „áldásos” kultúrájából, mentalitásából. Ennek ellenére a török társadalom nagy része még mindig tartja magát a hagyományokhoz, a kialakult erkölcsi normákhoz.
A szexualitás témáját például még mindig kellő távolságtartással, rendkívül érzékenyen kezelik. A nagyvárosokban nem nagyon lehet csókolózó párokat látni – a tengerparton már igen (mivel ők általában turisták).
Ha egy török férfi felcsíp egy turistát, azt azonnal kiszúrják, és a párt megbámulják nők, férfiak egyaránt. (Soha nem felejtem el, amikor engem Alanyában megláttak a török barátommal. Az elképedéstől egészen a felháborodott pillantásokig, mindenben volt részem, egyedül csak további „udvarlókban” nem, ugyanis egy török férfi mellől már valamiféle bajtársiassági együttérzésből nem akarják elszeretni a barátnőt.)
Persze a külföldi barátnőt a nyílt színen nem merik megcsókolni, ölelgetni, de szívesen mutatkoznak vele, és büszkén mutatják be a baráti társaságuknak. Vacsorázni, szórakozni viszik, és egy hétig, két hétig tényleg lehozzák a csillagokat is az égről.
A „Törökméz”-ben nagyon sok saját élmény is szerepel többek közt arról, hogy az alapvető viselkedési szokások különbözősége milyen félreérthető helyzeteket teremthet két ember közt, hogy az apró, banális dolgok mennyire másként csapódnak le egy szerelmes török férfiban, aki mindenkiben vetélytársat lát, akire csak a partnernője rápillant, és hogy mennyire nem tudják értelmezni a férfi-nő közti barátságot.
A szerelmes, küzdelmes és eufórikus nyaralás végződhet aztán happy end-del, de helyette jöhet a keserű felismerés is, hogy a lovagunk nem több, mint egy egyszerű „turistázós”, ahogy ők nevezik maguk közt a csak szórakozásból a külföldiek kegyeire pályázókat.
Ahány ház, annyi szokás, madarat tolláról, ki milyen virágot szakít, olyat szagol, török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja, vagy éppenséggel fordítva?
Akárhogy is van, az „egy- vagy többnyáriság” két félen áll vagy bukik.
http://undergroundbolt.hu/konyv/regeny/szorakoztato/torokmez
Kommentek