Az igaz jó barát ritka, mint a fehér holló és értékes, mint a szarvasgomba. Az igaz jó barátnő pedig, hát – talán a kései órára tekintettel nem találom a megfelelő hasonlatot – maradjunk annyiban, hogy még annál is drágább és legfőképp ritkább.
A Törökméz egyik legmegosztóbb karaktere Csilla, az önjelölt „life coach”, aki sajátos, ám nagyon is szórakoztató tanácsokat zúdít a fülig szerelmes Annára – ahogy azt korábban már Attila is megtette.
“TÖRÖKMÉZ” REGÉNYRÉSZLET II. – A “SZEXTURISTA”
Teljes csöndet és koncentrációt! Jegyzetfüzeteket elő, jóképű íródeákot az ölbe – Csilla következik!
Anna épp a haját próbálta rendbe hozni. Mekkora ostobaság volt bele vágni, mert most meg az ezernyi forgó miatt fodrász kell hozzá, hogy valahogy megálljon. Gábor imádta a hosszú haját, azért kellett vesznie a fürtöknek, de ez többé nem fog megismétlődni, hogy egy férfi miatt, hirtelen felindulásból ilyet tegyen magával! – határozta el. Éppen feladta, mikor kopogtattak. Felsóhajtott, a kopogásból nagyjából sejtette, hogy ki lehet. Türelmetlen, gyors, kapkodó, apró mozdulatok. Csakis Csilla lehet. Beletalált. A nő sodró szélvészként futott be, és artista mozdulattal, súlytalanul perdült az ágyra.
– Tudom kiről akartál múltkor beszélni, én is találkoztam vele – vágott a dolgok elébe Anna.
– Mi? Ez a dolog most itt egyáltalán nem releváns – hadarta Csilla. – Nem Gáborról, hanem arról a fickóról szeretnék veled beszélni, akivel tegnap láttalak, akivel kézen fogva andalogtatok.
– Nézd Csilla, ez nem hiszem, hogy bárki másra is tartozna rajtam és Ahmeten kívül..
– Á, milyen bájos, Ahmetnek hívják? Nagyon egzotikus – vigyorgott Csilla.
– Bocs, én meg azt hittem, hogy valami szokásos hegyi beszédet akarsz intézni felém – nevetett Anna is.
– Á, épp ellenkezőleg – legyintett Csilla. – Vagyis csak félig-meddig – húzta a mondandóját a nő, a szokásos élénk gesztikuláció kíséretében. – Szóval, csak meg akartalak dicsérni. Nem is vagy te olyan élhetetlen mulya, amilyennek tűnsz, már megbocsáss. Annyira elhagytad magad emiatt a Gábor gyerek miatt, de most nagyon jól csinálod, amit csinálsz. Így kell túlélni a dolgokat, meg egyáltalán így kell élni! Élvezni kell az életet, érted?!
– Azt hiszem, értem – bólogatott a lány, és magában a pokolba kívánta Csillát.
–Tudod, a férfiakat igenis ki kell használni – folytatta Csilla. – Ne nézz úgy rám, mint valami terroristára! Igenis ki kell őket használni, méghozzá nagyon gyorsan, még mielőtt ők használnának ki téged, mert hát úgyis az lesz a vége, hogy az egyik kihasználja a másikat. Ez a helyes pasas elfelejteti veled egy időre a Gáborkát. Fogd úgy fel az egészet, mint az úthoz járó grátiszt! Egyszerűen élvezd ki, amíg lehet!
– Próbálom – motyogta Anna, mivel valamit válaszolni kellett. Csilla mindig ilyen volt, kellett neki a megerősítés, egyébként kontrollálhatatlanná vált a viselkedése. Egyszerűen nem lehetett neki ellentmondani. Annának hirtelen Csilla jobb sorsra érdemes volt férje jutott eszébe, aki úgy festett, mint valami depressziós kis tacskó.
– Na szóval, csak azt igyekszem most beléd plántálni, hogy jól csinálod, csak így tovább, vedd el azt, ami jár neked! Ne járj úgy, mint én! Teljesen belefásultam a házasságomba, ami egyébként egy alkalmi kapcsolatnak, egy egyszerű egészségügyi dugásnak indult, csak egyszerűen rajtam maradt. Érted?! Rajtam maradt az alkalmi kapcsolatom! Borzasztó! Na, te ne járj így! Borzalmasan kiábrándító! Egy monogám kapcsolatban minden nap egyforma, egy taposómalom, az idő múlását a fogamzásgátló tabletták fogyásából érzékeled, amit persze teljesen feleslegesen szedsz, mert úgysincs szex, vagy, ha nagy ritkán van, az olyan vacak, hogy nem éri meg a tabletta árát se! Na szóval, egy szuszra ennyi! Büszke vagyok rád!
Mire Anna felocsúdott volna a hallottaktól, a nő felpattant, és máris az ajtónál termett.
– Na szóval, csak ennyit akartam mondani, aztán erről a dologról senkinek semmit ám! Tudod, ostoba, féltékeny népség van körülöttünk, jobb, ha nem pletykálnak! Különösen gondolok itt az Attilára! – vitte le teljesen suttogóra a hangját Csilla. – Na pá, drágám – mondta negédesen búcsúzóul, és óvatosan becsukta maga mögött az ajtót. Anna kifújta a bent ragadt levegőt a mellkasából, és hátravágódott az ágyon. Mikor az ajtó hirtelen újfent kicsapódott, már meg sem lepődött.
– Én természetesen minden tudni akarok, a legapróbb finom kis részleteket is beleértve! – vigyorogta Csilla, úgy hogy csak a lehajtott feje látszott, olyan száznyolcvan centi magasságában, majd egy újabb ajtócsapódást követően az is eltűnt.
http://undergroundbolt.hu/konyv/regeny/szorakoztato/torokmez
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: