Anna a harmadik válaszra sem méltatott kopogás után határozottan dübörgött be Attilához, aki töprengő pózban üldögélt a szoba parányi dohányzóasztala mellett, a szeme csukva, és ahogy a zajra felnézett, könnycseppeket morzsolt szét az arcán.
– Most mibe tenyereltem bele, egy nirvánába vagy a hagyományos havi elsiratásba? Anna ártatlanul vigyorgott, de ahogy kimondta, már röstellte is az otrombaságát. Attila ugyanis bizalmasan beavatta őt egy nagyon is bizarr rituáléjába. A dolog annyiból állt, hogy havi rendszerességgel magányosan félrevonult, abból a célból, hogy elsirassa még nagyon is élő édesanyját. A meglehetősen furcsa, és mint kiderült jó pár évre visszamenően hagyományosnak tekinthető műveletet úgy ideologizálta meg, hogy ha majd valóban bekövetkezik a tragikus esemény, vagyis az anyja halála, ne érje hirtelen elviselhetetlenül nagy és fájdalmas trauma. Egyszóval acélozta, edzette magát, hogy szembe tudjon nézni az elkerülhetetlennel.
Attila megköszörülte a torkát, és a zsebéből előhúzott használt papírzsebkendővel törölgette az arcát, mely tevékenység végeredményeként fehér szöszök borították el az egész fizimiskáját, amitől folyamatos tüsszögő roham kerülgette.
– Ugyan, dehogy! – szipogta. – Az a dolog pontosan két hét múlva lesz esedékes, egyébként meg rajtad járt az eszem, tudod, csalódás, lélekmardosó magány ésatöbbi.
– Ezen felesleges rágódnod, ugyanis pont azt akartam elmesélni, hogy ma délután, miután egy emberrablás elszenvedője voltam, megismerkedtem valakivel, és hajnalban már randizom is vele!
– Na és kivel, talán egy pincérrel?!
– Honnan tudod?
A férfi mély levegőt vett, krákogott egyet, aztán egészen az orra hegyéig tolta a szemüvegét, és a Lennon keretek fölött szónokolt a lányhoz.
– Ez most komoly?! Ugye csak ugratsz?! Ezt nem hiszem el, ha tizenöt lennél, akkor esetleg, de hát huszonöt vagy! Leszólít az első pincér és te odavagy? De hát ezek erre szakosodtak!
– Ezt meg hogy érted?
– Ugyan már, ne tettesd a hülyét! Egy hét egy svéddel, tíz nap egy némettel, a turnusok cserélődnek, ez így megy, legalábbis én így csinálnám.
– De hát nem pont ezért vagyok itt? – fakadt ki Anna. – Legalább lesz pár szuper napom, mindenféle elkötelezettség nélkül, carpe diem uram, vagy nem hallottál még szexturistákról? Egyébként meg pont egy ilyen tag van fönn a bakancslistámon.
Attila csak nézte az ő ábrándos lelkületű barátnéját, aki minél lazábbnak próbált tűnni, annál inkább nem ment neki, és robbanásszerűen tört ki belőle a nevetés.
A lány tökéletes korellációk találkozása, okos, jó humorú, és egyszerűen gyönyörű, eper színű, állandóan kócos hajjal – ami most, hogy levágta, még pimaszabbnak, még hetykébbnek mutatta – ,kékeszöld szemekkel és megszámlálhatatlan szeplővel felvértezve.
Egyszerre tűnt pimasz hippi lánynak Woodstockból és őrülten érzéki látomásnak valami kéjenc képzelgéseiből.
– És miben akarsz megjelenni azon a randevún, te szexturista? – kérdezte még mindig nevetve a férfi, ugyanis az öltözködés nem tartozott Annánál a sarkalatos kérdések közé. A lány kizárólag turkálókból és filléres kínai árudákból öltözködött. „Abszolút természettudatos vagyok” – szokta magyarázni – , „csakis second hand-be és újrahasznosított szemétbe vagyok hajlandó bújni.” Utóbbin a kínai leleményesség azon részét értette, ami a pet palackok lebontását, aztán ruhaneművé alakítását foglalta magában.
– Nem gondolkodtam rajt, de valószínűleg pontosan ugyanebben, voila! Anna bolondos piruettet lejtett. – Egy kedves hölgytől kaptam ezt a szép, meleg barna pulcsit és egyébként is, ha tetszem neki, akkor egy szakadt pólóban meg faterzokniban is tetszem, nem igaz?! – vihogott, aztán tettetett döbbenettel szemlélte a kezeit. – És akkor még ezekről a csontig rágott körmökről meg sem emlékeztünk!
– Könyörgöm, meg ne mutasd őket, azt már ép ésszel nem bírnám elviselni! – szabadkozott a férfi. – Azért remélem, gumi van nálad?
– Mondd drágám, te hol élsz, és hogy ismertél meg engem? Már az első randevún? Szivi, és nem vagyok Csilla – selypítette Anna, amitől Attilának némiképp kiment a vér az arcából.
A könyv megrendelhető az alábbi linken
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: